17. Rész: Chao!

Vanessa dos Santos

     Kezemet a kilincsre helyeztem. A hideg fémet lenyomva léptem be a hatalmas házba, melybe a félelem s a kétség költözött. Cipőmet ledobtam magamról, bőrkabátomat egy vállfára helyeztem majd az előszoba szekrénybe akasztottam be. 

- Essa - Rafaella személyével találtam magam szemben, amikor megfordultam - Gyere... Neymar... - ajkai közül több szót nem tudott kipréselni. Csak némán állt ott. Az addig mindig vidám, felhőtlen lány, most kezeibe temette arcát. A nappali felé vettem az irányt. A szoba küszöbén megálltam. Megálltam mert féltem. Féltem, de nem tudtam mitől. 

- Gyere ide - Az idősebbik Neymar kezét felém nyújtotta, majd a kanapéra paskolt, jelezvén, hogy üljek le mellé. - Neymar... most egy kórházban van. Annyira aggódik Önért, hogy egész nap csak a szobájában ült, és tonna számra fújta a zsepiket. A csapat pszichológus szerint Neymarnak nagyon legyengült a szervezete, ezért már egy ideje kórházban fekszik és infúzióra van rákötve. - Tekintetét a földre szegezte. Hangja a mondatai vége felé érve egyre, s egyre halkabb, fájdalmasabb lett.

- Be kell hozzá mennem. Muszáj. - Amint kimondtam, már a Converse cipőmet húztam lábaimra. Elindultam a fő utca felé, ahol fogtam egy taxit és a kórházba mentem. 

- Elnézést hol találom Neymart? - kérdeztem a recepciónál álló, 20-as éveiben jár nővérkét.

- Sajnálom, nem adhatok ki semmilyen információt. - jelentette ki hidegvérűen.

- Én, tőle vagyok terhes, ő az élet társam. Azonnal mondja meg, hogy hol találom meg. - egyre hangosabban és hisztérikusabban kezdtem beszélni. 

- Hölgyem, kérem fáradjon ki. - Szólalt meg mögöttem a biztonsági őr. Nem akartam jelenetet rendezni, ezért engedelmeskedtem az őrnek. 

- Miért pont mindig velünk történik valami? - tettem fel magamnak a kérdést. 

- Nem tudom Vani. Nem tudom. - kaptam meg kérdésemre a választ - Csak nem a kis Neymarodhoz jöttél cicuskám? - James állt velem szemben. Kezeit derekamra helyezte, s közelebb húzott magához. Szemeim cipőmet bámulták. Egy pillanatra sem akartam a szemébe nézni. - Nah mi az, már rám se nézel? Így hogy csókoljalak meg drágaságom? - hangjába a tűz és a szenvedély keveredett. Ujjaival államat erőteljesen megemelte, s ajkait enyémre helyezte. Nyelvével behatolást kért amit nem adtam meg neki. Kezemmel ellöktem magamtól, s kihasználva az ő meglepődöttségét elfutottam előle, és hazamentem. 

- Essa, nyomás fel aludni. Gyerünk, még a végén baja esik a kicsinek. - szólalt meg Rafaella. 

- Jó éjt. - köszöntem el a lent lévőktől.

Neymar Jr.



Nem hittem a szememnek, mikor megláttam azt a képet. Hihetetlen. Essa megcsalt? Nem, az lehetetlen.
- Papaii, mi a baj? - rángatta meg Davi a nadrágom szárát.
- Semmi baj picim. Semmi. - simítottam meg gyermekem tejfelszőke, pici, göndör fürtöcskéit. - menj ki és játssz egy kicsit Pokerrel. - mutattam a kutyánk felé. Macbookomat megfogtam és felmentem Essahoz. - Essa, ezt megmagyaráznád kérlek? - nyújtottam felé a gépet, amin az a "gyönyörű" kép díszelgett.
- Neymar, valamit el kell mondanom. De kérlek ne csinálj semmit. Különben... bele se merek gondolni mi lesz - az előttem fekvő barna szépség, a falfehér arcába omlott hajzatát füle mögé söpörte. A macbookomat az éjjeli szekrényre helyeztem, és leültem mellé. - Megígéred, hogy nem csinálsz belőle nagy ügyet? - nézett rám Essa mogyoróbarna szembogaraival. Egyre jobban kezdtem megijedni.
- Előbb mondd el mi történt, és utána megmondom, hogy csinálok e belőle ügyet, vagy sem. - kezeimet a hasára helyeztem, és megsimítottam a pocakjában lévő közös gyermekünket. - Mondd már! - óvatosan mellé feküdtem.
- Nem is tudom, hogy mondjam el. Huhh... Öhm... James - hangja elcsuklott, szemeiből egy könnycsepp hullott ki. - Megfenyegetett. - nem vártam meg mit mond. Felálltam, és egyenesen James háza felé vettem volna az irányt. ha nem ragadja meg a kezemet Essa. - Neymar kérlek ne csinálj belőle nagy ügyet. Könyörgöm. Az senkinek se lenne jó. - a düh és a méreg elöntötte a fejemet. Nem tudtam tisztán gondolkozni. Képtelen voltam rá.
- Szerelmem, akarom mondani szerelmeim, Én ebből még hatalmas ügyet fogok csinálni. - Vanessa hasára egy csókot nyomtam, majd lementem a konyhába, ahol a telefonom csörrent meg ismét.
- Ki az? - kérdeztem idegesen bele a készülékbe
- James vagyok, tudod... Annyit szeretnék mondani neked, akarom mondani nektek, hogy ha Vani nem teszi meg azt amit mondok neki, a kisbabátok fogja bánni. Remélem világos voltam. Chao! - köszönés nélkül letette. Nem viccelt. 

16. Rész: Fenyegető szerelem

Sziasztok! :) 4 rész van vissza a blog végéig   :) 

Vanessa dos Santos

- Neymar, nyugi. - szólalt meg egy női hang. A fájdalom, mint egy zivataros éjszakán a villám a fába, hasított szívembe. Szemem hirtelen kinyitódott, és arra lettem figyelmes, hogy levegő után kapkodok. Ujjaimmal a nővérhívót kerestem az ágyam mellett. Szerencsémre, a kórterem ablakja előtt állók észrevették amint épp fulladozok és segítségemre siettek. Az ápoló férfi egy oxigén maszkot rakott a fejemre. Neymar mindezt az ajtóban állva zokogva nézte végig. 

- Rafaella, keresd meg már azt a rohadt orvost! Siess. - ordított Ney testvére felé, aki egyből a recepció felé vette az irányt. - Jobban van? - kérdezte aggódva, miközben könnyeivel küszködött.

- Már túl van az életveszélyen, de előre nem mondhatok semmit. - Kezem, lábam remegni kezdett. Egy apró szúrást éreztem a combomon. A doki szúrt a lábamba egy nyugtatót, amitől a szokásos feketeséget láttam ismét. 

***

- Vani. - egy meglepődött hangra figyeltem fel. Szembogaraimat óvatosan megdörzsöltem - Hallasz? - szólalt meg James.

- Miért vagy itt? - egy erőltetett mosolyt küldtem felé.

- Csak azért jöttem, hogy elmondjam, visszafoglak szerezni. Vagy így, vagy úgy... de az enyém leszel. - két ujjával államat felemelte és egy csókot nyomott ajkaimra amit nem viszonoztam - Ez még csak előleg. - majd felállt a székéből és kiviharzott az ajtón. Éjjeliszekrényemre pillantva megláttam az óra kijelzőjét ami este 10 órát mutatott. Szemeimből könnyek csordultak ki, melyek arcomon végiggördülve a kórházi hálóingemre csöppentek. Kezeimet hasamra simítottam.

- Nem lesz bántódásod kicsim. A Mami és a Papi vigyázni fognak rád. Ígérem kincsem. - a sírást felváltotta a zokogás. Vajon James komolyan gondolta amit mondott? Mi ez az egész? - Nyugi, nyugi. Semmi baj. - suttogtam magamnak a hangtalan szavakat. Utolsó szó amely elhagyta számat, keserű vízhangot vert elmémben. A hangtalanságot, a kinti autóúton, hatalmas sebességgel, és bőgő motorral repesztő, járművek törték meg. Az utcáról beszűrődő halvány fények, és az ablak résnyire kinyitódott üvegén beáramló hűvös, ám de jóleső szél, kísértetiessé tették a kórtermet. Fejemet a párnába nyomtam, és tekintetemet a plafonra szegeztem. Gondolataimba James mondatai ismétlődtek. 

Telefonom csörrenése zökkentett ki a sírásból. Egy üzenetet kaptam: 
" Essa. Ha felébredtél hívj fel. Neymarról van szó
XOXO: Rafa"  - névjegyzékemet gyorsan végigpörgetve Rafaella nevére nyomtam rá. Még ki se csöngött de már Ney húga köszönt sírva a készülékbe.
- Vanessa hatalmas baj van. - hangjába félelem és rettegés költözött - Ney... Neymart be kellett nyugtatózni és most itthon fekszik. - dadogta el pár szavát, amit közölni kívánt velem. 
- "Egyenlege lejárt. Kérjük töltse fel folyószámláját." - szuper. Most mit csináljak? Megerőltetve magamat, ruháim felé vettem az irányt. Egy gyors öltözködés után, valahogy lekászálódtam az utcára ahol James személye fogadott. 
- Mi a fenét akarsz tőlem? - ordítottam felé, mire ő hozzám rohant, megragadta a karomat és a kocsijába tuszkolt. 
- Haza viszlek. De cserébe én is kérek valamit. - arcán egy perverz mosoly jelent meg.
- Mit? Mivel terhes vagyok, a kis mocskos fantáziádnak nem tudok eleget tenni. - forgattam szemeimet, majd az ablakon bámultam kifelé.
- Nem is gondoltam semmi ilyenre Cica. Csak annyi össz-vissz az egész, hogy senkinek nem szólsz arról amit mondtam neked. Világos? Különben a drága Neymarodnak bántódása esik. - egyik kezét, a hasamra helyezte, majd simogatni kezdte az említett testrészem.
- Neymarhoz egy ujjal sem érhetsz. Megértetted? - csattantam fel - Hagyj békén minket James! - arcomat kezembe temettem, majd sírni kezdtem - Nem ismerek rád! - szipogtam halkan. Az út további része némán telt. Az esti várost figyeltem az ablakon keresztül. Az éjszaka fényében világító Barcelona kápráztatott el engem, mindaddig, amíg haza nem értem. Végre. Óvatosan szálltam ki az autóból, de a real középpályása mielőtt elhagyhattam volna a járművet, megragadta a kezemet.
- Ugye nem felejtetted el amit mondtam? - hangjában a düh és a harag keveréke terjengett. Szemeim ismét könnybe lábadtak, 
- Én csak annyit kérek, hogy hagyj békén James. -  egy lenéző pillantás kíséretében szálltam ki az autóból és a házunk felé vettem az irányt. Kezemet ráhelyeztem a kilincsre, és benyitottam az épületbe.

15. Rész: Igaznak hangzó hazug szavak

Sziasztok! Nagyon régen írtam már blogon, mivel épp atlétika "szezon" van, ami azt takarja hogy kb. minden nap edzés+tanulás és hogyha marad időm akkor tudok írni is. Csak ez sajnos nem jött össze mivel megnyertük a megyeit és ezért még jobban kell készülni az országosra. De ez nem lényeges :D  Ez a rész más lesz mint a többi mert, Neymar Jr. szemszögéből is lesz nézve. Kb. 5 rész van még vissza az első évadból és jön a 2. :) Teljesen új szereplők, sztorik izgalmak várhatóak :) jó olvasást <3 Előre is bocsi, hogy ilyen rövid lett :( 

Neymar Jr.

"Essa már egy napja a vizsgálóban feküdt. Fel alá járkáltam az üres, fehér folyosón. A kórház megszokott, fertőtlenítő szertől és gyógyszertől ázott szagágtól émelyegni kezdtem. A kijárat felé vettem az irányt, hogy friss levegőt szívjak. Az épület ajtajából kilépve, az éj sötétsége lepi el szemem. A feketeséget az autók reflektorja, és az utca lápmái törik meg. Minden csöndes. A hátam mögül magassarkú cipő kopogását hallottam meg. Pillanatokon belül, egy erős, női parfüm illatát éreztem.

- Carin?"

- Neymar minden rendben? - szólt egy kedves, lágy hang felém.

- Vanessa? Te vagy az? - szembogaraimat megdörzsöltem, és egy hatalmas ásítás kíséretével ültem fel.

- Hogy aludtál szerelmem? - egy apró csókot éreztem meg számon. Essa volt az. Kezeimet fenekére csúsztattam és óvatos belemarkoltam.

- Borzalmasan - dőltem vissza a puha párnák közé.

- Az látszik. De nem is csodálom, hiszen egész este csak sírtál. Az orvosnak nyugtatót kellett adnia. De most már minden rendben. Azt mondták nekem, hogy csak feküdhetek és mosdóba járhatok ki. Neked viszont ki kell hagynod 1 hetet a csapatban a sportpszichológusutok szerint.

- Igen is kapitány. - fordultam Essa felé és egy puszit nyomtam az orrára. - Úr isten, Davi hol van? - hirtelen pattantam fel az ágyról és a fiam szobája felé vettem az irányt. Hála istennek éppen a szobájába szunyókált a drágám. Óvatos léptekkel az ágyához lopóztam és leültem mellé. 

- Annyira megijedtem, hogy eltűntél - suttogtam magam elé és fehér arcát végigsimítottam. Megigazítottam rajta a takarót, majd becéloztam magamnak a konyhát mert már farkas éhes voltam. 

- Essa minden rendben odafent? - kiáltottam fel kedvesem felé miközben épp FIFA15-ön játszottam Davivel

- Igen, minden okés. Érzem ahogy mocorog a hasamban a pici. - kaptam a választ, melyet édesen nevető hangja továbbított nekem. 

- Ez az! 1-2 - ordította Davi és elkezdett a kanapén ugrálni. Abban a pillanatban megcsörrent a telefonom. Dani keresett. 

- Chao haver. Megnézted már az ELMUNDO főcímlapját? - hadarta el gyorsan. Érezni lehetett a hangját, hogy nagyon ideges.

- Chao. Nem. Miért mi van rajta? - kérdeztem vissza, most már izgatottan.

- Hát a csajod... asszem Essanak hívják

- Igen... Mi van vele? - sietettem a mondandóját, mert valljuk be elég lassan nyögte ki amit akart.

- Egy lesifotós lekapta amint épp James megakarja csókolni. 

- Hogy mi van? - válaszát meg nem várva, leraktam a telefont és a macbookom felé vettem az irányt, hogy megbizonyosodjak róla ez csak valami hazugság amit az efféle bulvárlapok terjesztenek, és hogy a kép az csak photoshoppal készült. Gyorsan bepötyögtem a weboldal címét és a cikkre kerestem rá. 

" Neymart megcsalja a tőle várandós Vanessa dos Santos a LUPO cég modellje?

A tegnapi éjszaka során a modell kórházba került. Állítólag veszélyeztetett terhes és elájult. Aznap este amikor kijöhettek a kórházból James Rodríquez is a helyszínen tartózkodott. Íme a bizonyíték, miszerint Vanessa dos Santos megcsalja Neymar Jr.-t:

"

Vanessa dos Santos

A feketeség hirtelen színessé váltott át. Egy kórteremben ébredtem, ahonnan egy ablak nyílt a folyosóra. Nem nagyon emlékeztem, hogy hogy kerültem ide, sem a történtekre. Erőt vettem magamon és fejemet az ablak felé fordítottam. Két férfi dulakodására lettem figyelmes. Az egyik oly ismerős volt számomra. De a másikat viszont életemben nem láttam még. Az utóbb említett egy középkorú, kopasz, testesebb ember míg a másik kigyúrt és a 20-as éveiben járhatott. A középkorú férfi nyakában egy fényképező gép lógott amelyet a fiatal srác elakart erőszakkal venni tőle. Ám ez nem sikerült neki hiszen az idősebb elmenekült. Alig pár másodpercet láttam a körülöttem történtekből ismét minden elhomályosult és a sötétség vette át az uralmat testem felett.
***
- Engedjenek be hozzá! Követelem. Hallja? Engedjen már be! - kiabálásra lettem figyelmes.
- Uram, kérem - halkította el az ápoló a férfit.
- Neymar, nyugi. Nincs semmi baj - szólalt meg egy női hang.
***

14. Rész: "Vajon mi fog velem történni?"

Sziasztok! Ma egy jóval hosszabb részt hoztam nektek! Sőt, talán ez az eddigi leghosszabb rész. Jó olvasást kívánok :3 Holnap suli :(    


           - Vani... kelj fel. - egy másik férfi hangját hallottam meg, amint a vállamat rángatta - Álomszuszék, ébresztő - a hangja egyre ismerősebb lett számomra. Azt hittem ez csak egy álom, de pilláimat megdörzsölve, hatalmas ásítás kíséretével ültem fel a kanapén és Jamessel találtam magam szemben. Ijedtemben egy apró kis sikítás hagyta el számat - Nyah, azért ennyire nem áll rosszul a hajam - ujjaival a haján szántott végig miközben engem méregetett.
- Mi a fenét keresel te itt? Hol van Neymar? - vállam felett magam mögé tekintek de nem látok senki mást a házban.
- Neymar edzésre ment és magával vitte Davit is. Azt mondta, hogy délután 4 körül jönnek haza és megkért, hogy addig vigyázzak rád. - huppant le mellém a kanapéra - Ééés... fiú lesz vagy kislány? - próbálja oldani a feszültséget ami nem igazán sikerült neki.
- Figyelj, nem tudom. De semmi kedvem sincs az exem arcát bámulni 4 órán keresztül - ordítottam le a fejét, teljesen jogtalanul. Ahogy kimondta meg is bántam. Nem ismerek magamra, ezt biztos a terhesség hozza ki belőlem vagy nem tudom - Figyelj, én nem így gondoltam. Mostanában elég ingerült vagyok. Kezdhetnénk előröl? - egy erőltetett mosolyt küldtem felé, mire ő csak megborzolta hajamat és felküldött felöltözni.

          Némi segítséggel pár perc alatt felértem az emeletre ahol nekiláttam a saját magam rendberakásának.
- Kopp, kopp - állt meg az ajtóban a real középpályása nekidőlve az ajtókeretnek - gyönyörű vagy, mint mindig - kacsintott egyet mire én nekivágtam a puha párnámat. - Na-na ezt nem szabad - futott oda hozzám és csikizni kezdte óvatosan a hasamat. Még nem felejtette el, hogy én mennyire csikis vagyok.
- James, engedj el. Kérlek - próbáltam kegyelemért esedezni de sajnos nem sikerült - Kérlek, bármit megteszek csak hagyd abba - röhögtem el magam az ágyon fetrengve. James szeme megcsillant és abbahagyta a csikizést.
- Mindent? - váltja komolyra a szót. Közelebb lép hozzám. Kezét derekamra helyezi, homlokunk már összeért amikor... újra elkezdett csikizni - Köszi, de inkább hallgatom azt ahogyan aranyosan kegyelemért könyörögsz. Nekem ez mindent megér - röhögi el magát már ő is. Hirtelen elestünk és mind a ketten az ágyra zuhantunk, én hátra ő pedig hasra érkezett a puha franciaágyra. Mindent csönd vett körül. Felém fordította a focista a fejét és mind a ketten egyszerre mosolyodtunk egymásra. Lassan mindent a feketeség lepett el. Elaludtam.

          - Essa, hercegnőm. Hazajöttünk Davivel. - simogatta az arcomat Neymar, majd egy puszit nyomott az orromra. Hatalmas ásítás kíséretével nyitottam ki szemeimet. 

- Neymar - kezemet nyakába akasztottam és egy forró csókot leheltem vérvörös ajkaira - Te bűzlesz, menjé' el fü'deni - nevettem bele a csókba. 

- Nem jössz el velem fürdeni? - kezdte el levenni a pólóját magáról amikor a kicsi Davi toppant be a szobába, és meglátta, amint az ő apukája egy száll gatyában ott áll előtte, én pedig az ágyon fekszek.

- Apu mit csinálsz? - takarta el a szemét, miközben egy hatalmasat ordított a pici fiúcska. Ránézek Neyre, kezemmel eltakarva számat kezdtem el röhögni, mire ő a "segíts és ne röhögj" tekintetét vágta hozzám. 

- Őőő, tudod Davi... - nah jó, itt volt az a pont amikor már tényleg nem bírtam ki röhögés nélkül - khm-khm... Nah szóval Davi, arra gondoltam, hogy nincs kedved elmenni strandra? - próbálta terelni a témát, ami valljuk be, nem igazán sikerült neki. Felálltam és az ajtóban álló, megrémült gyerekhez siettem. Megborzoltam tejfölszőke hajacskáját és leguggoltam mellé. 

- Tudod Davi, apukád imádja mutogatni a kockás hasát a néniknek. Ő ezzel mutatja meg mennyire erős, és férfias - súgtam bele a picike fülébe, mire ő kirohant a helységből. Pár LEGO kockával tért vissza. Felhúzta a csöpp kis pólócskáját, majd hófehér pocakjához nyomta a játékot.

- Most már én is olyan vagyok, mint apa - mondta egy hatalmas mosoly kíséretével.

- Szeretlek te kis só zsák - megfogtam, és felkaptam az ölembe majd egy óriási cuppanós puszikát nyomtam az arcára. Neymar mind ezt meghatódottan nézte végig. De most már nem a "segíts és ne röhögj" arcát vágta, hanem azt a "szeretlek" nézését. Amikor is csillognak a szemei, mint a gyémánt.  

          Pár perccel később Neymar már a fürdőben "vágta magát macsóba", miközben Davi kint játszott a kertbe.

- Pokej gyeje ide - kergette a pici Poker nevű Golden Retrieverjüket, amíg én a nappaliban olvasgattam halál csendben a Shakespeare könyvemet. Egyszer csak az "All of Me" című dal szólalt meg a háttérben. Hátrafordulok, és Neymart pillantom meg, amint, egy fullcapban, és egy fekete pulcsiban, egy csokor vörös rózsával a hangszer tetején, melynek illata mámorító volt, kissé ügyetlenül kezdte el zongorázni. 

                             

          - Neymar ez valami iszonyatosan gyönyörű - léptem oda hozzá. De abban a pillanatban a földre rogytam és előttem minden éjfekete lett. 

- Úr isten Essa - kiáltását hallottam, de reagálni rá nem volt erőm. Erős karjaiba kapott fel és az autója felé vette az irány Davivel együtt. Mint egy porcelán babát, óvatos mozdulattal fektetett be a jármű hátsó ülésére - Nem történhet meg, ugyan az mint, múltkor. Most nem. Nem engedem, hogy bármi bajod essen szerelmem. - Nyomott egy utolsó csókot, az immár hófehér ajkaimra. Éreztem amint egy kósza könnycsepp utat törve magának szembogaraiból, arca lankáin az én bőrömre cseppen. Nem akarom megint egyedül hagyni őt, amikor szüksége van minden támogatásra és szeretetre. Az ajtót finoman bezárta. Davi, most az anyós ülésen foglalta el helyét, míg apja beletaposott a gázba és a magánorvos felé vette az irányt. Szemeim elé még mindig a feketeség tárult. "Vajon mi fog velem történni?", ez a kérdés járta át az egész lelkemet. Hirtelen egy idegen férfi, rekedtes hangjára lettem figyelmes.

          - Jó napot kívánok! Miben segíthetek? - kérdezte az a bizonyos idegen férfi, akiről mertem állítani, hogy a főorvos, vagy a recepciós. 

- Az élettársam terhes. Veszélyeztetett terhes. Éppen felém tartott amikor elájult. Kérem segítsenek - könnyes szemekkel állt Neymar a férfi előtt aki egy hordágyat rendelt. Alig 1 percen belül hozták is az ápolók. Ney óvatosan a "mozgó ágyra" tett. - Szeretlek Essa. Ígérem nem lesz semmi baj - suttogta maga előtt. 

13. Rész: Terhes vagy...

Sziasztok :) Jó olvasást :) mivel ez a rész nagyon rövid lett ezért lehet megjutalmazlak titeket még egy résszel :) 

- Terhes vagy... - nézett maga elé Neymar a kocsiülésben - ez csak egy dolgot jelenthet... - szemivel rám nézett, 'melyek, mint csillag az égen fénylettek - örökre az enyém leszel - kezét arcomra tapasztotta, száját pedig vérvörös ajkaimra - Már csak azt nem értem, hogy, hogy történhetett meg?!

- Emlékszel, amikor kb. másfél hónapja volt a buli, akkor elküldtünk mindenkit és te meg ágynak döntöttél.

- Igen, emlékszem. De nem izgat hogyan. Csak az, hogy lesz egy kisgyermekünk. De most pedig induljunk, mert még rengeteg dolgot kell megbeszélnünk. - s azzal az indítóba rakta a slussz kulcsot, és a gázba taposott.

***

- Hercegnőm, gyere egy kicsit! - hallatszott egy férfi hang az emelet felől - Mutatok valamit - szólalt meg ismét, de már valamivel hangosabban. Közös francia ágyunkról felkelve lefutottam hozzá a nappaliba - Ne fuss, vigyáznod kell magadra - kapott el hátulról és nyomott apró puszit arcomra.

- Nah, mit szeretnél mutatni? - fordultam vele szembe, hogy barnás tekintetébe mélyesszem bele szemvilágomat.

- Várj mindjárt hozom a gépemet és megmutatom - nyomott egy puszit az orromra és kifutott a konyhába a macbookjáért. Pár másodperc alatt vissza is tért vele. Letette az asztalra és leült én pedig mellé huppantam a kanapéra. - Arra gondoltam, hogy adjuk el a házat és vegyünk egy nagyobbat amiben a babánknak is lesz elég helye. - húzott az ölébe Ney és megpuszilta a homlokomat.

- Ez nem is olyan rossz ötlet. - bújok a mellkasába amikor valaki csönget. - Valaki csak megzavar minket. De hagyd lemegyek - álltam volna fel de Neymar nem engedett el

- A kismamának vigyáznia kell magára. - azzal felállt és lement kinyitni az ajtót. - James, haver. Mizu? - James? Hát ez meg mi a fenét keres itt? Miért kellett most idejönnie?

- Neymar, szia... Essa itt van? - miért érdekli hogy mi van velem? Hagyjon engem békén...

- Őőő, persze... fent van az emeleten - jajj, ne... most feljönnek. Valahova el kell mennem. Gyorsan ki kell találnom valamit.

- Neymar! Elmegyek fürdeni. - és amint kimondtam, vagy is ordítottam már bent is voltam a fürdőbe és megengedtem a vizet magamnak. Gyorsan lehámoztam magamról kissé izzadt ruhadarabjaim. A kád felé vettem az irányt, de a tükör előtt megálltam. Megálltam és egy magabiztos, kiegyensúlyozott nőt láttam a tükörben, aki pár hónap múlva életet ad egy gyermeknek.

* 2 hónappal később *

- Essa, picim, ne mozogj már annyit. Pihenned kéne - segített le Neymar óvatosan a lépcsőn - Aggódok érted, tényleg nem kéne ennyit mászkálnod. A doki megmondta, hogy veszélyeztetett terhes vagy és feküdnöd kell. - finoman az ágyra fektetett és egy apró puszit nyomott hasamra, majd Davi is követte példáját.

- Davi, nem nézünk egy mesét? - egy görbe vonalacska jelent meg a pici arcán, mellém ült és bekapcsolta a tv-t. 

- Baba, te mit szejetnél nézi? - fülecskéjét a pocakomra helyezte és egy óvatos mozdulattal fel is emelte arról. - A baba a Gru2t szejetné nézni - pár gyors lépéssel felfutott a szobájába és megkereste a mesefilmet.

- Nagyon szeret téged, és örül annak, hogy lesz egy kis tesója - kacsintott felém gyermekemnek az apja, és a felé futó gyermeket felkapta az ölébe, majd  berakták együtt a lejátszóba a filmet.

12. Rész: Kórházban

Sziasztok :DD Eldöntöttem, hogy hetente egy rész lesz vagy szombaton vagy vasárnap mert csak akkor érek rá valamit is összefirkantani. Lehet valamikor lesz egy design átalakítás, és szeretnék mindenkit megkérni, hogy IRATKOZZATOK FEL. Puszi: Zsüli :*

- Te megőrültél? - gyönge karomat meg erőltetve löktem el magamtól a real tízesét.

- Én... - óvatosan az ágyra ült - azt hittem, hogy te is akarod - pólója után nyúlt majd egy hirtelen mozdulattal magára öltötte azt. Felállt és kezével egy ölelést követelt. Ruháimat magamra kapva nőies léptekkel felé lépkedtem. Minden olyan volt mint régen, egy dolgot kivéve. Az érzés, hogy szeretem már nem volt a régi... és, hogy bevalljam magamnak már nem is lesz. Én Neymart szeretem. - Sajnálom Vani - fejemet kidolgozott mellkasára hajtottam. Ujjaival hatalmas barna hajzuhatagomba túrt bele. Vállamról eltűrve tincseimet, forró csókot nyomott arra 's, hatalmas levegőt véve kirohant a szobából. Magam elé meredve álltam a hatalmas szoba közepén.

- Semmi baj. - halk szavaim töltötték be a helységet. Erőt véve magamon a nappali felé igyekeztem, ahol engem vártak. Fekete magassarkúm a sötétbarna parkettán élesen kopogott. A lépcsőhöz érve Neymart pillantottam meg, amint épp Jamessel beszélt. Tudomást sem véve az előbb történtekről odamentem hozzájuk.

- Sziasztok! - köszöntem mímelt mosollyal 'melyet James felé küldtem.

- Szia Vani! - komor hangon üdvözölt "ismételten" a Real tízese.

- Ti ismeritek egymást? - értetlenkedett Neymar.

- Háát... őőő... jah. - forgattam szemeimet. - Ney, gyere egy kicsit - húzom magam után a férfit - tudnod kell valamit.

- Mit? - szemei kérdően néztek rám

- James és én régen jártunk, és ő... - hangom egyre halkabb lesz ahogy a mondat vége felé érek - még mindig szeret engem. - tekintetem a padlót bámulja.

- Tudod, régen én is jártam vele - röhögte el magát. - De most komolyra véve a szót, nem érdekel, hogy jártál vele.  Az akkor volt most meg már engem szeretsz. kacsintott rám - Sőt, küldjünk el most mindenkit mert már... érted? - arcán perverz mosoly villant, ami nekem nagyon tetszett.

- Essa nem veszed fel? - Neymar ordított a konyhából fel a szobámba, ahol éppen a laptopomat fürkészve olvasgattam a blogokat. - Essa - kiáltott fel hozzám másodszor is.

- De, megyek már. - csuktam le a gépem tetejét. A lépcsőn mint a szélvihar, süvítettem lefelé a telefonomhoz. - Haló? Vanessa dos Santos beszél.

- Jó napot kívánok. Én Maria vagyok, tudja a kórházból.

- Igen, igen. 

- Megjöttek az eredmények, és már át is veheti őket a kórházba. - hangja kedvesen csengett a vonal másik végén. 

- Köszönöm. Akkor indulok is. - köszönés nélkül raktam le a készüléket majd az ágyra hajítottam. 

- Ki volt az? - lépett hozzám Neymar, kezét derekamra tapasztotta és hevesen csókolgatni kezdett. 

- A kórházból hívtak, hogy megjöttek az eredmények. - keze egyre lejjebb csúszott a testemen, amitől kirázott a hideg. - Ney, ne most mennünk kell az eredményekért. 

- Muszáj? - suttogta halkan a csókba

- Igen, igen muszáj. - nevettem el magam, de mire bármit is tudott volna reagálni én már az ajtóban álltam útra készen. 

*** 

A kórház előtt Neymar keresett egy árnyékos helyet majd leparkolt. 

- Hölgyem - az ajtót kinyitva segített ki a járműből. - És, milyen eredmények is jöttek meg? - váltotta komolyra a szót, amire én csak egy apró mosollyal és egy vállvonással feleltem. 

- Azt majd megtudod. Nah de itt is vagyunk. - léptem be a kórházba és a recepció felé vettem az irányt. - Jó napot. Vanessa dos Santos vagyok és az eredményeket szeretném elkérni. 

- Jó napot. Egy pillanat és már is hozom a papírt. Addig foglaljon helyet a párjával a várakozóban. - a nővér kedves szavait megfogadva leültünk egy székre. A helységben egy leukémiás kislány várakozott a szüleire. Gondolom, a szülei a büfébe mentek le neki valami kis harapnivalóért. 

- Szia - köszönt a leányzó Neymarnak - Aláírnád a macimat? - nyújtotta gyönge kis karjával Ney felé az apró barca mezes plüssmackót. 

- Szia. Persze. Hogy hívnak? - vette kezébe tollát a focista és a mackó felé nyúlt és óvatosan megfogva azt átvette a kislánytól.

- Elisabeth, de ha megkérhetlek úgy írnád, hogy Eli? - apró szembogara Neymar tekintetét fürkészte

- Persze Eli - gyorsan aláírta a mackót és visszaadta a kislánynak, aki apró kis lábacskáján visszalépkedett a helyére. 

- Elisabeth, milyen gyönyörű név. - jegyeztem meg halkan. Abban a pillanatban meg is jelent a nővérke a papírokkal amit gyorsan átvettem tőle, majd a kocsi felé vettük ismét az irányt. Beülve a járműbe kinyitottam a borítékot. - Neymar... 

- Igen? Essa mi az? - izgatottan kérdezett vissza - Mondjad.

- Terhes vagyok.

11. Rész: Rég múlt szerelem

Sziasztok! Sajnálom, de elég nagy késéssel /betegség+magány ügy miatt/ itt van a 11. Rész :) Mivel jelen időben már nem bírtam tovább írni mert úgy elég nehéz volt megfirkantani a szöveget ezért átraktam múlt időbe. Bocsánat a szöveg "időbe való tologatásáért" . Remélem tetszeni fog nektek ez a rész "is". xd nyuszi-puszi: Zsüliii :*

***

- Mai terv? - kérdésem a hatalmas ház nappaliját töltötte be. Apró mosoly kíséretével huppantam le Neymar mellé aki éppen FIFA15-ön játszott.

- Délután 3-kor nekem mennem kell egy fontos megbeszélésre. Tudod, hamarosan a Real ellen játszunk ami döntő fontosságú lesz a Spanyol Ligában. - egy pillanatra felém pillantott és rám kacsintott. Hirtelen észrevettem a másik konzolt ami épp a dohányzó asztalon foglalta el helyét. Kezemet felé nyújtottam és megragadtam.

- Úgy is én fogok nyerni mert te béna vagy

- Nah azt majd meglátjuk - két óra játék után Neymar felment készülődni a megbeszélésre. Felálltam a kanapéról és a tágas terasz felé indultam mely a kék hullámzó felé nyílt. Megálltam az üvegajtó előtt. Ujjaimmal a hideg üveghez értem hozzá és kinyitottam az ajtót. Apró lépésekkel a terasz korlátja felé sétáltam. Hajzuhatagomba a szél kapott bele 's felkapva azt, játszott vele. Tekintetem a messziséget fürkészte és mindeközben gondolataimat a régi emlékek szürkesége járta át. A gyermekkorom melyben minden oly tökéletes volt. Tökéletes és sivár... hát igen.

- Kincsem, én indulok. Este nem lenne baj ha pár barátom átjönne? Tudod, megünnepeljük, hogy visszajöttél. - szólalt meg Ney a hátam mögött mire én csak bólintok egyet és kimegy a házból. Hirtelen a csönd vett át mindent. Leültem az erkélyen található kis kanapéra ahol egy jó kis régi Shakespeare könyv hevert. Kinyitottam ott ahol befejeztem legutóbb és elkezdtem ismét olvasni a könyvet. -

"Tudod, mit álmodtam nem régen egy éjjel?

Jártam a sólymommal a mezőkön széllyel.

Egyszerre a sólyom zsinórát feszíti,

lábaival ránt és szárnyát kiteríti

és elkap a földről; s mielőtt gondolnám

fennúszom a légben, röpülve zsinórján.

A zsinór szerelmünk: lásd, te vagy a sólyom:

kapj fel engem édes, nem vagyok én ólom.

Nem akarok többet lehágni a rögre:

ha a nótád mérges, mérgezz meg örökre!

Ha te nem dalolsz már, élhetek-e vajjon?

De ha dalolsz, akkor dalodat meghallom.

Talán álruhában titkon belopózom,

talán, ha kizársz, az ajtón hallgatózom,

de ne hidd, hogy tőlem dalodat elrejted." /Shakespeare - A vihar/

- Sss, halkabban. Ne hogy Essa meghallja - suttog Neymar a barátainak

- Már késő! - ordítottam oda nekik. Pár másodpercen belül már a zene kakaón, a kapott finom édeskés pezsgők, és a lágy borok a svédasztalon sorakoztak a csokitortával együtt amire csak ennyi volt írva " Te amo " . Nagyon tetszett ez így nekem. - Édesem, odamegyek egy kis pezsgőért, mindjárt itt vagyok - azzal felálltam a kanapéról és az asztal felé sétáltam.

- Vani? Szia. - Vani... rég hallottam ezt a becenevemet. Talán csak egy ember hívott így engem, egy nagyon különleges személy a régi életemből. - Hallottam mi történt - egyre közelebb jött felém - részvétem - ölelt át James. Nagyon meglepődtem, mert világosan megkértem rá, hogy hagyjon békén és soha többet ne keressen meg. 

- Kösz. Amúgy meg mit keresel itt? Vagy egyáltalán ki hívott meg? - löktem el magamtól és szúró szemekkel néztem rá. Pulzusom kezdett az egekbe menni szívem ismét hevesen vert. De most nem a fájdalom, vagy a düh miatt. Nem. ez valami egész más volt.

- Neymar, Neymar hívott meg. De ha nem látsz szívesen el is mehetek. - fordult sarkon mire én megragadtam kezét és egy jóval halkabb helyre vittem magammal. Már este felé járt, ahogy felmentünk a legfelső emeletre éreztem, hogy ez a beszélgetés nem lesz valami kellemes Jamessel. Kezét szorítottam amennyire csak tudtam, hagyj fájjon neki, ahogy nekem is fájt amikor megcsalt.

- Miért tetted? Miért? - hangom valamivel hangosabban szólt a megszokottnál. 

- Vani, ezt te nem értheted. Kényszerítettek rá. - ajkai nyitva maradtak. Több szó nem bírt rajt kijönni, szemében láttam a fájdalmat és a csalódottságot, amit akkor és ott nekem okozott.

- Ki? Még is ki akart neked... akarom mondani NEKÜNK ártani? - léptem közelebb a korlátnál álló Rodríguezhez

- A te "legjobb barátnőd". Akiben annyira megbíztál. - mímelt mosollyal felém pillantott és két kezemet megfogva maga felé húzott

- Mia? Az kizárt. Nem hiszem el. - hatalmas szembogaraimból könnyek törtek elő, legszívesebben elfelejtettem volna ezt az egészet és... és otthagytam volna mindent a fenébe és leléptem volna. De nem tehettem meg akkor. Megfogadtam magamnak, hogy soha többé nem fogok találkozni Jamessel, de nem sikerült. Utáltam Őt teljes szívemből. 

- Pedig Ő volt. Emlékszel? Mindig írt a kis "naplócskájába", jah igen, hát az egy kis könyvecske volt teli fanatikus, szerelmes versekkel amik nekem szóltak. Mia csak azért barátkozott veled, hogy a közelemben lehessen, ha nem hiszed el? Akkor tessék - egy darabka gyűrött papírt nyújtott felém amin egy portugál nyelvű szerelmes versecske szerepelt Mia aláírásával egyetemben. Kezem összeszorult és összegyűrte azt a darabka cetlit, majd a földre hajította. - Nah most már elhiszed ugye? Nem én csókoltam meg. Nem, hanem ő engem. - derekamat megfogva még közelebb húzott magához. - én utáltam Miát. Nekem Te voltál, te vagy a szerelmem. Egyedül irántad éreztem azt amit szerelemnek lehet nevezni. Amikor a szívem hevesebben ver, amikor a veled töltött idő pillanatok alatt eltelik, amikor féltékeny vagyok hogy ha valaki megbámul... Szeretlek Vani, érted? Szeretlek - hirtelen ágynak döntött és heves csókja, férfias illata mámorító számomra.